Változás és rajzolás

Érdekes összefüggést figyeltem meg már több embernél is a rajztanfolyamon a változtatással és a rajz kialakításával kapcsolatban. Ami nem is lesz olyan meglepő ha figyelembe vesszük azt, hogy minden folyamatba belevisszük önmagunkat és a külső világunk a tapasztalatunk egyértelműen visszamutat ránk. Ilyen értelemben a rajzolás is megmutatja a bennünk működő mechanizmusokat tudatos vagy tudattalan mintákat, programokat.

Az első fontos dolog annak megértése, hogy aki rajzolni szeretne tanulni annak meg kell értenie, hogy a rajzolás nem tehetség vagy készség kérdése, tehát nem egy olyan terület bennünk amiről fogalmunk sincs hogyan működik. Vagy van, vagy nincs alapon, hanem mint bármi más is az életben ez is egy olyan tevékenység ami fejleszthető és tanulható. Tanulnunk kell, meg kell érteni a rajzolás (realisztikus élethű ábrázolásról beszélek) lényegét és ha ez megvan akkor megváltozik a gyakorlati hozzáállása az illetőnek az egész folyamattal kapcsolatban. Persze ez nagyban fogja befolyásolni a tanulási folyamat könnyedségét és átláthatóságát, megoldhatóságát a tanuló nézőpontjából.
Ha ez nincs meg akkor az történik, hogy aki ceruzát fog az hamar feladja hiszen nem tudja hogyan kell megvalósítani azt, hogy a papíron egy élethű térbeli ábrát kapjon illetve eleve a hozzáállás is nehezített mivel az ő fejében az van, hogy nincs tehetsége és kész. Ezzel pontot is téve bármiféle kutató, felismerő, megértő gyakorlati résszel kapcsolatban, ami ténylegesen is a gyakorlat során alakulna ki bennünk jönnénk rá éreznénk rá a rajzolás fontos részeire. Természetesen ez is mint sok minden gyerekkorban alakul ki ahol kategorizálás folyik és azt mondják neked ehhez nincs tehetséged, nincs készséged stb. Magának a felnőttnek a rálátása a dolgokra is korlátozott nagyon ezért a gyereket is be fogja zárni. Nem rosszindulatból, hanem mert Ő maga is le van fojtva.
Szóval van egy ilyen elképzelés a legtöbb ember fejében, hogy a rajzolást vagy tudod vagy nem és ha nem megy elsőre, esetleg másodjára akkor ne is erőltesd mert esélytelen. Ezzel az elképzeléssel eleve nagyon kevesen gondolkodnak el egyáltalán azon, hogy esetleg szeretnének rajzolni én magam is így voltam ezzel igazából eszembe sem volt soha a rajzolás mivel úgy tekintettem rá ahogy az előbbiekben leírtam.

Ha valaki ilyen elképzeléssel áll hozzá a rajzoláshoz annak nagyon nehéz dolga lesz és általában hamar feladják.

Hogyan kapcsolódik ez a változáshoz?

Tehát ha megértjük és elfogadjuk, hogy egy tanulási folyamatról van szó akkor tisztában leszünk vele de ha nem akkor sokkal jobban megértethető a tanulóval, hogy a tanulás arról szól, hogy még nem tudom de szeretném megtanulni és ez azzal jár a gyakorlatban, hogy az elején esetleg többet téveszt az ember. Nem győzőm hangsúlyozni, mint bármi másban is. Amikor ezt megérti akkor nem az lesz benne, hogy nem tudok rajzolni mert nem tudtam egyből meghúzni egy vonalat nagyon hasonlóra hanem az lesz benne, hogy igen tudok javítani tudok változtatni és sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy egyre könnyedebben pontosabb tudjam lemásolni a megfigyelésemet a papírra.

Összességében megváltozik a szemlélet mód egy másik nézőpontból figyeli meg az illető az rajzolást másképpen tekint rá és emiatt máshogyan is látja. Mondhatjuk úgy is, hogy egy járható utat lát maga előtt amin el tud indulni.

Közelítsük meg egy kicsit a másik oldalról is a fő kérdésünket. Azt lehet tapasztalni magunk körül, hogy az emberiség nagy része a ragaszkodás érzelmi állapotában tartózkodik túlnyomó részben és ez igazából nagyon sok mindenben megmutatkozik. A biztonság az amire vágyunk mivel félelemben éljük az életünk nagy részét (hozzáteszem ezt a legtöbben észre sem veszik). Biztonság, ragaszkodás egyenlő azzal, hogy nehezen változtatunk a gondolkodásmódunkon az érzelmi beállítottságunkon. Egyáltalán szinte bármin persze nem vagyunk egyformák ki milyen mértékben és milyen területen van beleragadva a történetbe. Amiről beszélek az egy általános dolog. Amit viszont meg lehet figyelni egy olyan egyszerű folyamatban is mint a rajzolás. A változástól a változtatástól való félelem mivel nem ismerjük saját magunkat emiatt nincs kiben megbízzunk, ezért nehezen nyitunk az “ismeretlen” felé. Emiatt persze ez az egész egy helyben való toporgást eredményez vagy pedig olyan dolgokat ismételgetünk ami ugyanazon a szinten tart minket valójában csak imitáljuk a változást.

Amit most leírtam ilyen-olyan mértékben megfigyelhető a rajzolón rajzolás közben illetve pontosabban nem a rajzolón hanem a rajzán és ahogy rajzol. Leginkább akkor lehet észre venni ha rajzolás közben látod ahogy rajzol.

A rajzoláshoz hozzá tartozik az, hogy eltéveszted mint ahogy aki zenél valamilyen hangszeren előfordul, hogy téveszt. Fentebb leírtam, hogy ez miért olyan fontos, hogy ezzel tisztában legyünk. Amire nagyon nagy hangsúlyt fektetek a rajztanítás során, hogy meg próbálom megértetni és elsősorban elérni, hogy a gyakorlat során alkalmazzák azt, hogy a figyelmük (a rajzolási képességed 90% ban a figyelmedtől függ) segítségével észre tudják venni az eltéréseket a rajzuk és a között amit le akarnak rajzolni és amikor ez meg van akkor “csak” annyi a dolguk, hogy megváltoztatják. Persze lehet és nagyon gyakran elő is fordul, hogy a változás sem hozza meg a kívánt hatást ilyenkor a folyamatot ugyanúgy lehet ismételni mind addig amíg már nem találunk eltérést (persze ekkor is lesz hiszen nincs két egyforma dolog).

Amikor valakinek segítek rajzolás közben és közösen figyeljük és keressük az eltéréseket a két forma között és megállapítjuk, hogy igen ott az a rész az a forma az a vonal, ív, a vonal dőlése stb. nem olyan, kisebb-nagyon tehát eltérés van és eljutunk odáig, hogy megváltoztatja a rajzoló (időnként már ez is nehézkes, hogy egyáltalán eljussunk odáig, hogy a felismerésből kifolyólag változtasson) akkor nagyon gyakran látom azt, hogy például egy kiradírozott vonalat szinte ugyanoda rajzolnak vissza. Amikor erre felhívom a figyelmét akkor a következő radírozás után is hasonló eredmény születik talán picit jobban változott. Ez akár többször is megismétlődhet és ha sikerül eljutnunk oda, hogy nagyobb változás történik akkor meglepődve látja a rajzoló, hogy mennyivel másabb lett a rajz (jobban hasonlít) és, hogy mennyire félt a változástól. Természetesen a rajzolás folyamatában ahogy ez megmutatkozik egy tudatalatti folyamatról beszélünk amit úgy kell érteni, hogy nem is tudja hogy nehezen változtat vagy, hogy fél a változástól. A rajzolás ezen pillanatai arról szólnak, hogy megvilágítom a rajzolási folyamatán keresztül saját maga nem tudatos mintáit mechanizmusait. Ezek persze nem könnyű területek ezért is van az, hogy többszöri nekifutás is szükséges lehet és természetesen nem minden esetben sikerül felismernie az illetőnek. Ilyenkor erőltetni sem érdemes mert még annyira nem akar ezzel szembe nézni.
Tehát nem az történik, hogy a rajzolónak nincs tehetsége érzéke a rajzhoz, hanem és ez csak ez egyik része (sok összetevője van még) mivel nehezen változtat az életben ez meg fog nyilvánulni nem tudatosan a papíron is. Mivel nem tudatos átvilágított folyamat egy kívül álló vagy önmaga azt gondolhatja és persze csak az eredményt látja, hogy nem hasonlít tehát nem tudok rajzolni. Ha megértük ennek az egyszerűségét akkor tudatosan tudjuk alakítani a rajzunkat és egyben saját magunkat persze ez nem könnyű és emiatt a rajzunkon való változtatás sem lesz az. A legprofibb rajzolók is változtatnak valamilyen mértékben amikor alakítanak ki egy formát, sőt el is rontják vagy ronthatják a rajzukat úgy, hogy inkább újat kezdenek ez teljesen természetes dolog. Egy tanulni vágyó rajzolótól meg főleg és ennek a megértése kulcsfontosságú.

Szóval így elméletben egy nagyon egyszerű dologról beszélünk a megfigyelésem által észre veszem az eltéréseket és azokat megváltoztatom mind addig amíg a lehető legjobban hasonlítanak. A gyakorlatban is nagyon egyszerű folyamatról beszélünk de ami mégis nehézzé tudja tenni természetesen minden embernél másabb mértékben az a változtatástól való félelem és amit kicsit részletesebben fentebb kifejtettem. Ezek megszokott mintái energetikai lenyomatai életünknek még egyenlőre amelyeket kezdünk felismerni és megváltoztatni, mivel összefüggéseiben felismerjük, hogy bezártuk vele magunkat. Na most ezek a minták nagyon szépen megfigyelhetőek rajzolás közben és hangsúlyozom nem tudatos dologról van szó legtöbb esetben még.

Ha tudatosan tudod magad figyelni rajzolás vagy bármilyen élethelyzetben akkor esélyed nyílik rá, hogy meglásd hogyan működsz és el tudd dönteni milyen irányban tovább. Amíg ez nincs addig a döntés vagy másképpen megfogalmazva a szabad választás csak illúzió számodra az életed nagy részében, illetve az életed bizonyos területein.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Ellenőrző kérdés: