Tanulható-e a rajzolás?

A kérdésre a válasz nézőpont kérdése. Egy bizonyos szempontból tanulható egy másikból nem.

A rajzolás képessége természetesen kialakuló folyamat!

Egyik oldalról a rajzolást nem kellene tanítani mivel egy természetesen kialakuló folyamat lenne ha a gyerek nem hagyná abba a rajzolást egészen gyerekkorban vagy tizenévesen az iskolapadot elhagyva. Itt hozzá kell tenni, hogy sokak számára az iskolában való rajzolás inkább csak kényszer. A legtöbben ebben az időszakban már úgy tekintenek a rajzolásra, mint a felnőttek akik már tudják, hogy “nem tudnak rajzolni“.

Egyik oldalról tanulható…

Mivel a legtöbben nem értik a rajzolás folyamatát ezért azt gondolják, hogy tehetség kell hozzá vagy rajzkészség. Ha ezek alatt a kifejezések alatt azt értjük, hogy valaki képes lerajzolni valamit amit lát akkor rendben van a dolog de ezzel nincs megmagyarázva, megvilágítva maga a rajzolás folyamata.
Amikor valaki elkezd a rajzolással foglalkozni, energiát fektet bele és a kudarcok a nem sikerült rajzok ellenére is tovább halad az úton akkor elkerülhetetlen, hogy egyre ügyesebb rajzolóvá váljon. Tehát egy ilyen folyamatra azt mondhatjuk, hogy igen is megtanulható tevékenység a rajzolás. Ebben a megvilágításban ez teljesen fedi a valóságot.
Másik oldalról viszont ha egy kicsit mélyebbre beleássuk magunkat ebbe a folyamatba akkor azt láthatjuk, hogy két részre szedhető a “rajztanulás” folyamata.

Az egyik része ami valójában tényleges tanulás ami abból áll, hogy a tanuló megérti a rajzolás folyamatának a lényegét, megtanulja és a gyakorlatban törekszik arra, hogy mire érdemes figyelni rajzolás közben. Ezek olyan tényezők amelyeket el lehet magyarázni bárkinek és megtanulható, alkalmazható egyszerű lépések amelyekre mindenki képes. Ezt a részét lehet tanítani a rajzolásnak. Ez egy nagyon fontos része a rajztanulás folyamatának, ugyanakkor ha az egész folyamatot veszem figyelembe ez a kisebb része az egésznek.

Másik oldalról nem tanulható…

A nagyobb rész az ami nem tanítható (nem a tehetségről, rajzkészségről lesz szó) mert ez a része nem a tanulásról szól!
Ez a szellemi érzelmi része a folyamatnak hiszen ha az embert nézem akkor úgy is meghatározhatom, hogy egy érző, gondolkodó, mozgó létforma. Ezeknek a főbb tényezőknek az egyike se hagyható ki ha az ember kapcsolatba kerül valamivel egyáltalán ha az emberről beszélünk. Most konkrétan a rajzolással kapcsolatban vizsgáljuk ezt.
A legfontosabb tényező ez a rajzolást tanulni vágyónál, hogy a figyelme által ezeket az érzelmi és gondolati világokat, berögződéseket a rajzolás állapotában, pillanatában vagy folyamatában átlépje. Ez van akinek nagyon rugalmasan megy úgy hogy észre sem veszi és van akinek nehézkesebb.

Figyelem és ami körbe veszi.

A realisztikus rajzolás nem más, mint túllépni saját magunkon, hogy a “valóság” egy olyan dimenziójába kerüljünk ami a legideálisabb az élethű ábrázoláshoz.
Mondjuk azt, hogy a figyelem egy olyan mindent betöltő, átható állapot ami minket is átjár. Ebből következik, hogy a figyelem állapotában mindenki képes létezni.
Mivel a rajzolás 90%-ban attól függ mennyire vagyunk képesek figyelni, ezért minél inkább gyakorlott valaki abban, hogy erre az állapotra ráhangolódjon, annál élethűbb rajzot fog tudni rajzolni. A figyelem a lényegi állapotunk és erre az állapotra “rakódik” rá a személyiségünk a gondolataink az érzelmeink az a lény akinek gondoljuk érezzük magunkat. Ezek az érzelmek gondolatok lehetnek ismétlődőek vagyis programozottak ami azért gond a figyelmi állapotot tekintve, mert amikor a figyelmi állapotban vagy akkor képes vagy átlátni az egészet és a számodra legalkalmasabb reakciót választani egy adott helyzetben. Amikor a figyelmedet blokkolja egy program ami a benned fut (nem csak a fejedben hanem a testedben érzések érzetek formájában akár) például berögzült gondolkodásod van valamivel kapcsolatban vagy pedig hasonló helyzetekkel kerülsz szembe ismétlődően az életed során amire mivel programszerűen reagálsz mindig hasonló reakciókat kreálsz ezért is tér vissza állandóan.
Ezt nem igazán mondhatjuk kreatívnak mivel a figyelmi állapot határtalan spektrumát ilyenkor nem használod, helyette “csak” egy program véges kereteit veszed figyelembe és ez igen csak bekorlátozza a lehetőségeidet.

A gondolatainkon és érzelmeinken keresztül látjuk a külvilágot és amikor ezen a “felhőn” keresztül figyelünk akkor magunkat (azt ahogy gondolkodunk ahogy érzünk amilyen rezgési állapotban vagyunk éppen) tapasztaljuk meg benne. Viszont a világban minden forma csak létező tőlünk válik ilyenné vagy olyanná vagy amolyanná.

Rajzolás, figyelem, formák…

Ha összekapcsoljuk ezt a rajzolással akkor azt láthatjuk, hogy a lerajzolandó formák csupán vonalakból állnak és ezeket a vonalakat képesek vagyunk nagyon pontosan megfigyelni és le is rajzolni olyan mértékben amilyen mértékben éppen a figyelmi állapotunkban tartózkodunk. Ez a rajzolás folyamatában változó tényező. Ami ezt változtatja az a “rárakódás” érzelmi és gondolati szinten. Amikor a programban vagyunk az eltorzítja a “valóságot és ilyenkor nehezen vesszük észre azokat a vonalakat, távolságokat, arányokat, tónusokat, összefüggéseket, stb. amiket meg tudunk figyelni ha a figyelmünk átszakítja a felhőt.

Tehát ilyen értelemben a rajzolást nem igazán nevezném tanulási folyamatnak. Hacsak nem azt tanuljuk meg hogyan irányítsuk a figyelmünket. Inkább nevezném ezt egy szellemi útnak amelyen keresztül a lényegi állapotodat tapasztalhatod meg valamilyen mértékben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Ellenőrző kérdés: