Rajz és kreativitás

Hogyan kapcsolódik a rajz a kreativitáshoz?

Igazából a kreativitás mindenhez kapcsolódik bármit is csinálunk. Tőlünk függ, hogy a tevékenység vagy gondolat érzelem mennyire új és megismételhetetlen. Két egyforma pillanat nincs, tehát ez már eleve kreatív mindig új mindig más. A megtanult dolgokat ismételgetve nem lehetünk kreatívak viszont ha a tanultakat (legyen szó bármiről) nem kőbe vésett szabályoknak fogjuk fel hanem ugródeszkáknak amelyekről elrugaszkodva bármilyen új formát felvehetünk, akkor a tanulás alapot ad és nem bekorlátoz.

A legtöbben napjainkban (2015) még úgy gondolkodnak, hogy keresnek az életben (az életen túl) valamilyen alapigazságot ami mindenek felett áll, ez lehet Isten, lehet ez az élet értelme, az élet mozgatórugója, lehet a szerelem, boldogság, pénz, család stb. ki mihez tudja kötni. Ha végig gondoljuk, hogy van egy ilyen mindenek felett létező mindent átjáró dolog (igazság) akkor ez eléggé bekorlátozhatja a lehetőségeinket. Minden rendszer korlátokra épül ezzel önmagában semmi gond csak jó ha ezt meg tudjuk látni. Tehát ha valami biztosat fixet keresel ami mindent szabályoz irányít amiből minden lett stb. akkor ezzel egy konkrét fix rendszert keresel aminek a lehetőségei értelem szerűen korlátozottak. Az útkereső ember saját magát és a környezetét vetíti ki az élet értelmébe a nagy igazságba amit keres egész életében. Ezért a cél is saját magára hasonlatos, passzol ahhoz ahogyan az ember gondolkodik, érez, tehát valójában a személyiségét komplexen határozza meg, mint igazságot, ezt talán lehetne az ego meghatározásának is nevezni. Egy fix cél sok minden mást valójában szinte minden mást kizár az utazó világából még akkor is ha ez a cél nem konkrét nem tudja mire irányul csak keres valamit. Persze ez utóbbi esetben már nyitottabb tud lenni az egyén és több mindent képes észrevenni az életében. A lényege ennek az lenne, hogy ha eldöntenénk azt, hogy az életben nincs semmilyen fix pont ahova hazatérhetnénk mert minden rajtunk keresztül bennünk körülöttünk valósul meg, semmi sincs olyan ami rajtad kívül létezne függetlenül tőled, akkor ezzel már fel is vállalnád egyben a felelősséget azért ami van. Muszáj lenne hiszen nincs kihez menekülj nincs kit hibáztass vagy nincs kinek hálásnak lenned egyszerűen csak hálás vagy, nincs célja a háládnak. De amíg létezik a világodban Tőled, hozzád képest nagyobb-kisebb, hatalmasabb (pl. egy Isten ami Tőled nagyobb, jobb, erősebb, stb,) addig van kibúvód önmagad elől.

A kreativitásodat amilyen valójában vagy akkor tudod megélni a legnagyobb mértékben amikor tisztában vagy azzal hogy kreatív vagy. Amikor tisztában vagy azzal, hogy Te, mint létező nem állsz senki felett és feletted sem áll senki, ezért bátran szabadon megélheted az érzéseidet a gondolataidat és ezeket nyugodtan cselekedetekbe formálhatod. Ezzel ellentétben áll a megfelelés amikor kisebbnek vagy nagyobbnak éled meg azt akinek gondolod magad. Amikor a nagyságos szerepben pózolsz akkor is meg kell felelj ennek a szerepnek máskülönben elvesztenéd az alattad állók támogatását. Valójában koldulsz Tőlük ilyenkor ahogy a kisebb is koldus a látszólag nagyobb felé. Tehát mindkét irányból megfelelés az ami merevvé teszi az embert és leblokkolja a szabadságát, ilyenkor képtelen az ember megélni az élet minden pillanatban megújuló pezsgését, nem képes önmagára figyelni arra, hogy ez a sokszínűség miképpen nyilvánul meg benne mi történik amikor az élet energia áramlik rajta, benne, körülötte.

A figyelem a lényeg ahogy a rajzolásban is amire figyelsz és tudsz is figyelni abba energiát irányítasz és azt át tudod látni nagyon sok információd van róla ezért a rajzod is sokkal pontosabb tud lenni. Amikor ÁTlátod a dolgokat a figyelmeden keresztül akkor kreatívabban tudsz reagálni egy-egy helyzetre. Az ember általában azt gondolja, hogy tud figyelni, hogy látja mi veszi körül mi van benne pedig általában csak egy kis berögzült szegmensét tapasztalja az életnek és ez alapján próbál meg reagálni egy helyzetre. Ez nem lesz kreatív hanem csak egy minta amit ismételgetünk egyfolytában, egy program ami fut bennünk.

Ha szomorú vagyok vagy nagyon felszabadult és vidám vagy teljesen nyugodt akkor ugyanazt a külvilágot teljesen másképpen tapasztalom meg. Az érzelmeim végtelen sokszínűségét élhetem meg és ugyanez igaz a gondolatokra és a cselekedetekre is. Ha hagynánk ezt a végtelenséget megtapasztalni az életünkben akkor minden pillanatban kreativitást élnénk meg. A kreativitás nem elsősorban azt jelenti, hogy új módon reagálsz valamire vagy újszerűen oldasz meg egy helyzetet, hanem, hogy másképpen éled tapasztalod meg azt. Ez már eleve így van így működik csak a bekorlátozott gondolkodásunk az elfojtott érzések azok amelyek egy szűk keretet szabnak az életünknek és minden pillanatot ebben a gondolati és érzelmi rendszerünkben élünk meg. Ezzel azonosulunk is és éppen ezért félünk kiszakadni saját magunkból pedig ez nem mi magunk vagyunk ez csak a felállított börtönünk mi pont, hogy a rácsokon kívül vagyunk, pontosabban megfogalmazva a rácsokon túl is és azon belül is mi magunk vagyunk. Csak a bebörtönzött énünk egy nagyon picike kis valami amit az életünknek gondolunk.

Egy börtönben az élet elég monoton tud lenni az ember belefárad, belefásul. Az élet szokások sokaságává válik. Ezért sokan csinálják azt, hogy mindig belekezdenek valamilyen új tevékenységbe de egy idő után egyik sem lesz elég neki csak addig amíg a külvilág újdonsága plusz érzéseket, gondolatokat csal az illetőbe. Ha viszont belülről nincs meg a rugalmasság akkor a külvilág újdonsága csak ideig óráig gyakorol ilyen hatást az emberre. Ez fordítva is igaz. Ha belülről utat engedsz az érzések és gondolatok végtelenségének akkor az életed bármilyen körülmények között színes és változatos lesz. Viszont aki rugalmas ilyen értelemben annak eleve nem lehetnek a körülményei sem fásultak annak ellenére, hogy egy inger szegény környezetben is feltalálja önmagát az ilyen ember. Ezek az emberek a lehetőségek sokszínűségében fürödhetnek az egész életük során persze ezt saját maguknak köszönhetik. A lehetőségeket fogjuk fel változásoknak most amit nem feltétlenül kell jónak vagy rossznak felfognunk. A jó és a rossz egy nagyon szűk folyosója az életnek ami kreatívnak nem igazán mondható.

A kreativitás már eleve elrendelt állapot, úgy is mondhatnám, hogy tény. Legalább is jelenleg a világ amit valóságunknak érzékelünk nem ismétli önmagát. Rajtunk múlik, hogy mit érzünk és gondolunk és mennyire figyelünk ezekre az érzésekre és hagyjuk, hogy úgy legyen, vagy nem, vagy megváltoztatjuk őket ha úgy döntünk. Ezen állapotoktól függ, hogy milyennek érzékeljük önmagunkat vagyis az életet. Ha meg tudod figyelni önmagadat (érzéseidet, gondolataidat) akkor van rá esélyed, hogy megváltoztasd ha szeretnéd. Amíg azonosítod magad egy érzelmi állapothoz (pl. fájdalom) vagy egy gondolatrendszerhez (lehet bármi) vagy egy hitvilághoz addig azt gondolod és érzed is, hogy ez Te magad vagy és ezt megváltoztatni veszélyes lenne olyan mintha az egyén azt élné meg, hogy eltűnik ha megváltozik semmivé válik, pontosan azért mert kötődik ehhez az állapotához, sőt szinte eggyé vált már vele. Ezért minden ami ezt bolygatná például a változás az tabu az ember számára. Ha megmeri lépni ezt akkor cserébe szabadságot kap felszabadítja saját magát a saját maga által felállított börtönéből. Ha ez nem tudatos akkor az életben sokszor ezt nagy fájdalmakkal járó események formájában éljük meg aminek a lecsengése után észre vehetjük, hogy valami leszakadt rólunk egy teher amit eddig hordoztunk magunkon. Van aki ilyenkor beleragad a fájdalomba de van aki felismeri a kijáratot és szabadságot él meg.

Igazából a fájdalommal az örömmel az általánosan negatívnak vagy pozitívnak tartott érzésekkel gondolatokkal semmi gond nincsen ezektől gazdagabb az életünk. Gondot az okozhat, hogyha el kezdünk kötődni el kezdünk ragaszkodni egy-egy érzelemhez, sok esetben bármilyen meglepő is ez lehet fájdalom is de éppen úgy pozitívnak megélt érzés is. Ilyenkor megint korlátozzuk magunkat. A kreativitásunk “lecsökken”.

A kreativitáshoz a legtöbb esetben lazaság kell az, hogy tudj a jelenbe élni, mert amikor ez sikerül egy helyzetben akkor a múlt megtanult vagy megtapasztalt érzési (azért érzések mert minden cselekedet gondolat érzésekkel jár mindig érzünk valamit) a korlátokat kikerülve (az elme gátjai) egész lényed egészében áramlik át rajtad. Más szóval hozzáférsz az Egészhez az Egyhez a Végtelenhez. Ezt akkor tapasztalhatod amikor csak reagálsz egy helyzetre erős érzelmek és gondolatok nélkül vagyis amikor ezek ilyenkor háttérbe szorulnak. Amikor hozzáférsz az Egészhez akkor nem csak a Te tapasztalataidról van szó (amelyek érzések rezgések formájában áramlanak felénk) hanem “mindenkiéről”. Ez úgy működik, hogy az életben nincs semmilyen “rés” ahol megszakadna az élet vagy ahol lenne egy hely ahol nincs “semmi”. Minden kapcsolódik valamihez így nyilvánvalóan minden kapcsolódik mindenhez. EGY. Így ez vagy Te egy folyamatosan végtelen mindent magába foglaló élet. Ki mondhatná erre, hogy nem kreatív? Érdemes lenne megtanulnunk azt, hogy ebben az állapotban tudjunk létezni amikor úgy döntünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Ellenőrző kérdés: