Kreatív tevékenység-e a rajzolás?

Mivel a rajzolás is egy elég tág témakör sokféleképpen lehet rajzolni ezért első körben kiemelném, hogy a realisztikus életszerű ábrázolásról, rajzolási módszerről szeretnék ebben a fejezetben beszélni elsősorban.

Ezen belül is arról amit a rajztanfolyamon el tudsz sajátítani ez pedig nem más mint az a folyamat amikor térből és fotóról lemásolod azt a formát, képet amit magad előtt látsz. Azt gondolom ez a fajta látásmód vagy rajzolási technika lehet alapja bármilyen más irányvonalnak is. Tehát az történik, hogy a figyelmeden keresztül megfigyeled pontosan ami előtted van és az megjelenik a papírodon mint életszerű alkotás. Nagyon egyszerűen megfogalmazva nem történik más, mint másolás ami kihangsúlyozom nagyon nagy figyelmet és koncentrálást igényel és nagymértékben fejleszti a figyelmed irányítását de önmagában ha csak ezt a folyamatot így nézzük akkor ez nem kreatív tevékenység. A figyelmed edzéséről, fejlesztéséről van szó. Nem közvetlenül mégis kapcsolódik a kreativitáshoz a rajzolás  ezen formája mégpedig a figyelmen keresztül. Amikor az emberi lény abban az állapotában van, hogy a valóságnak körülbelül csak egy kis részét érzékeli számokban kifejezve mondjuk az 1%-át akkor azt lehet mondani, hogy a figyelme nagyon egysíkú, korlátozott. Ez az állapot nagyon lecsökkenti a lehetőségek számát az életben és az ember a legtöbb helyzetben úgy éli ezt meg, hogy tehetetlenséget vagy dühöt vagy értelmetlen cselekedeteket produkál, például függőségekbe menekül, ez nem csak külső szerek lehetnek hanem mondjuk érzelmek is vagy bármi, például pénz, kapcsolatok, felsőbb hatalmak stb.

Tehát első körben a valósághű rajzolás (de persze bármilyen más tevékenység is alkalmas lehet erre) segíthet megismerkedni a figyelmünkkel, hogyan tudjuk azt használni egyáltalán megtanuljuk irányítani. Rajzolás közben olyan dolgokat figyelsz meg a formán olyan összefüggéseket veszel észre több szempontba helyezed magad emiatt másképpen fogod látni és több információd lesz az adott formáról és igazából lehetne sorolni a lényeg az, hogy nagyon mélyen bele lehet menni (valójában nincs is határa). Amikor ezt rendszeresen gyakorlod mondjuk a rajzolás során egy idő után olyan energia pályák másképpen megfogalmazva kapcsolatok alakulnak ki az agyunkban amelyek aztán az életben is meg fognak mutatkozni a szélesebb látókör, rugalmasabb rálátásában a helyzeteknek. Amikor a saját rendszeredet viszed bele egy helyzetbe az korlátozott szűk mint minden rendszer egy zárt világot eredményez, amikor megfigyelőként veszel részt egy helyzetben (ez nem azt jelenti, hogy nem beszélsz vagy nem  cselekedsz) akkor nincs ami korlátozzon így a helyzetet kihívásnak, izgalmas feladatnak, tapasztalatnak fogod tudni látni és valóban az is lesz számodra. Amiben és ez mutatni fogja a valódi kreativitásodat a feladat megoldása nem feltétlenül csak az lehet, hogy pontot teszel a végére és azt mondod na megoldottam a hagyományos értelemben hanem mondjuk egy folyamat részének tudod felfogni az adott helyzetet mivel a figyelmed kondicionálás és rugalmassága miatt összefüggéseiben más nézőpontokból is meg tudod vizsgálni a helyzetet és ez szabadságot ad. Megmutatja neked hogy új lehetőségeid keletkeztek, nagyon sok amelyek mindig ott vannak. A kérdés, hogy észreveszed-e ezeket vagy ragaszkodsz egy megszokott rendszerhez ami bár biztosnak tűnik (félelemben élő ember biztonságra vágyik) de valójában a börtönöd falait erősíted ezekben a helyzetekben nem véletlenül érzi a legtöbb ember azt, hogy az élete egy síkú.

A kreativitáshoz vagyis a széles látókörűséghez amihez persze kapcsolódik az is, hogy mennyire élünk félelemben vagy mennyire vagyunk szabadok érzésekben és gondolatokban, hozzátartozik az is és ez nagyon fontos megérteni, hogy mi magunk korlátozzuk saját magunkat a félelmeink által amit persze szándékosan kívülről lehet manipulálni de végső soron csak addig működik amíg ezt elhisszük és elfogadjuk.

A legtöbb ember fejében az van, hogy például a rajzolás az egy nagyon kreatív tevékenység és aki lerajzol valamit az milyen kreatív. Ez azért alakult ki mert a legtöbb ember nem látja át a rajzolás lényegét, hogy ez miről szól mi fejleszti és mire kell figyelni. Egy újabb vak terület amit aztán meg címkézünk, hogy hát ehhez nagy kreativitás szükséges tehetség kell hozzá, születni kell rá stb. Azért tesszük ezt mert valahogy be kell illeszteni a világunkba és egy olyan címke amiről valójában nem is tudjuk mit jelent pont alkalmas erre mivel azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy én nem vagyok kreatív így nem is tudnék rajzolni de aki kreatív az tud rajzolni. Mintha azt mondanánk, hogy nekem ez “adatott” ilyen vagyok és ezzel a kijelentéssel elmenekültem a felelősség alól. A kreativitásunktól félünk és egyben vágyunk is rá, azért félünk mert ahhoz csak akkor fogunk hozzá férni amikor eldobjuk a berögzült gondolkodásmódunkat (meg kell halni, hogy tényleg élj) amellyel olyan mértékben azonosult a legtöbb ember, hogy egynek gondolja vele magát. Ismerős lehet olyan helyzetekben amikor azt gondolod neked van igazad és foggal körömmel ragaszkodsz hozzá vagy ha ezt nem mutatod ki akkor csak magadban gondolod ezt. Sok mindent fel címkézünk és szépen betesszük a fiókba ahelyett, hogy belemennénk és megtapasztalnánk szabadon. Szóval egy ilyen téves elképzelés a rajzolás és a kreativitás vagy tehetség kapcsolatában okozhatja az a reakciót a legtöbb embernél, hogy kizárja a lehetőségét és valami nagyon magas elérhetetlen szintre (fiókba) teszi a rajzolást vagy bármi mást az élet területén. Így a megtapasztalás helyett maradnak a “biztonságos” falak és a börtön amellyel leszűkítjük magunkat. Amikor megszületik egy lény egy ilyen helyre akkor azt gondolja…hmm ez az élet …rendben és folytatja viszi tovább ezt a mintát. Persze egy idő után a lélek kitör ebből lebontja a falakat csak hát ez nem egy könnyű dolog de a végeredmény nem kérdéses.

Tehát a rajzolás ilyen értelemben nem kreatív de segíthet azon az úton, hogy felismerd már eleve kreatív vagy és nincs mit megtanulnod elsajátítanod csak hagynod.

A képzeletből való rajzolás már egy kicsit másabb történet de önmagában ezt se mondanám kreatívnak abban az értelemben ha mondjuk valaki úgy rajzol képzeletből, hogy a fejében lévő képet lerajzolja. Ha végig gondolod nem történik más, mint másolás lemásolja a képet amit a lelki szemei előtt lát. Ebben az a nehéz, hogy a képet amit látunk meg kell tanulni minél tisztábban látni. Természetesen szükséges hozzá az, hogy képesek legyünk valamit lemásolni térből és képről és aztán evezhetünk a képzeletünk alkotta vadabb vizeken is. Ebben az esetben ha olyan képeket hozol létre amelyeket a valóságod érzékeléséből szakítasz ki akkor azt mondhatom, hogy még mindig a másolásnál tartunk. Viszont amikor olyan képeket hozol ebbe a dimenzióba amelyeket nem ismerünk vagy te nem ismersz és azt rajzolod le ebben az esetben is másolásról van szó de már meg merted lépni azt, hogy vállalod a külvilág előtt ezt a képet tehát a félelmeid háttérbe szorultak így mindenképpen egy kreatív tevékenységnek nevezném illetve egy olyan impulzusnak amellyel hatással tudsz lenni másokra kiszakíthatod őket a megrögzült gondolkodásmódból egyszerűen megfogalmazva inspirálhatod őket. A saját egyediségeddel gondolataiddal, kreativitásoddal formálhatod az emberek gondolkozásmódját (változás) úgy, hogy nem erőszakkal elnyomással bekorlátozással teszed azt hanem szabad akaratból történik meg a változás ami ebben az esetben lesz a legerősebb és legfelszabadítóbb.

Ha valaki úgy rajzol képzeletből, hogy nem egy belső képet követ vagy csak részben akkor az történik, hogy elkezd rajzolni és közben reagál arra ami alakul ki a vonalakból. Azt mondhatnám, hogy érzésből rajzol amit kombinál a megfigyelésével és az esetleges képekkel amelyek közben a felszínre jönnek. Ezt már lehet kreatív rajzolásnak nevezni hiszen nincs minta amit lemásolnál hanem csak elindultál egy úton és közben a “megérzéseidre” hallgatva alakítod ki a vonalakat döntöd el, hogy mikor merre tartasz a legtöbb esetben úgy, hogy nem látod mi lesz belőle. Ehhez már kell egy nagyobb fokú önbizalom ami akkor alakul ki ha kapcsolatba kerülsz a belső lényegeddel a Lelkeddel. Ilyenkor tudod bárhova lépsz bárhova húzod a vonalat az valahova el vezet és te képes leszel reagálni a kialakult helyzetre amely reakció újabb helyzeteket teremt majd. A rajzolás ezen formájának a gyakorlása az életben is hasonlóan bátorrá és szabaddá tesz, persze tudatosság is kell hozzá, hogy meglépd azokat a lépéseket amelyek nehezedre esnek.

Ha nagyobb összefüggéseiben vizsgáljuk a dolgokat akkor egyre nehezebb kategorizálnunk elválasztanunk az egyes látszólag külön álló részeket egymástól ilyen értelemben egy sima élethű rajzolás önmagában csak másolás de ha annak a hatásait vizsgálom akkor már nem jelenthetem ezt ki ilyen egyértelműen hiszen olyan impulzusokat indíthat el amelyek újabb impulzusokat (rezgéseket) váltanak ki és máris egy végtelen folyamatban láthatjuk magunkat amiben a lehetőségek nem hogy fogynának hanem állandó növekedésben változásban vannak…ezt megélni és elfogadni nagyon kreatív tud lenni.

 

 

2 Responses to Kreatív tevékenység-e a rajzolás?

  1. Biró Annamária szerint:

    Én a varrásban tapasztaltam meg azt a szellemi szárnyalást mint pl: pachwork munkán dolgoztam. Meg volt a terv, az anyagok elökészìtve amit ehhez felakartam használni és nekifogtam a munkának. Ez nem eg másolt minta volt hanem magam találtam ki. Miközben dolgoztam éreztem egy belső indittatásra h itt ott így vagy úgy változtassak. Elöször meglepödtem de aztán mégis hajlottam a változásra. És onnan indult a szárnyalás a számomra mert már nem is gondoltam a tervre hanem a belső érzésekre. Amikor elkészültem mintha akkor tértem vissza a logikus gondolkodáshoz és csak ámultam a kész munkámon. ☺ Jó érzés volt így varrni. Kívánom mindenkinek tapasztaljon hasonlókat. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Ellenőrző kérdés: