Ember a rajzoláson keresztül – Berögződések

Amikor az ember arra adja a fejét, hogy valami újat meg szeretne ismerni, tanulni szeretne akkor nagyon fontos lenne többek között a szellemi rugalmasságának a minél magasabb gyakorlati alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy ha vannak elképzelései berögződései az adott területen amit tanulni szeretne akkor ezeket az elképzeléseit úgy tudja eldobni ahogy mondjuk a ruhákat időnként ledobáljuk magunkról. Könnyedén, hogy teret biztosítson egy másfajta információ átáramlásának. Ez nem azt jelenti, hogy az elképzeléseink tévesek vagy nem helyénvalóak hanem csak azt jelenti, hogy ki tudom adott pillanatban magam tisztítani és mint egy tiszta üvegablakon keresztül objektíven tudom szemlélni az információt. Ezáltal új ismeretekre tehetek szert anélkül, hogy a meglévőket el kellene dobnom. Adott esetben persze előfordulhat és elő is fordul, hogy az eddigi ismeretemet már nem fogom tudni az új fényében használni vagy pedig helyzettől függően rugalmas tudok maradni.

Ha nem tudok kinyílni teljesen akkor a saját berögződéseimen keresztül érzésvilágomon keresztül próbálom felfogni az információt. Ekkor az történik, hogy összekeverem az elképzeléseimet valami mással és ha ez a keveredés nem előnyös az elképzelésem szempontjából akkor elvetem vagy megváltoztatom másképpen látom az információt vagy nem látom azt úgy ahogy van.

Alapvetően az történik, hogy amilyen érzések, gondolatok és tettek dominánsak benned olyannak fogod érzékelni túlnyomó részt a világot is amiben élsz ezzel teremted az életedet szó szerint hiszen önmagadat nem tudod kikerülni. Viszont a legtöbben nem a pillanatból az életből merítik az érzéseiket a gondolataikat hanem például abból ami már elmúlt vagy ami még meg sem történt. Gondolok itt olyan dolgokon való aggodalmakra amelyek nem is léteznek vagy olyan régi dolgokra amelyek már elmúltak de az érzés még most is beborítja az adott személyt elszakítva a valódi élettől ami jelenleg számunkra itt történik.

Hogyan akadályoznak minket a rajzolásban a berögződések a meggyőződéseink?

Az élethű rajzolás egy tudatos mély jelenléti megfigyelést igénylő tevékenység amiben nincs helye a múlt vagy a jövő képzeteinek. Maga a rajzolás lényegi része  egy nagyon egyszerű folyamat amit bárki meg tud érteni elméletben és bárki képes lenne gyakorlatban is alkalmazni ha és itt jönnek a minták a sablonok amiket ismételgetünk életünk folyamán. Több szint figyelhető meg illetve minden ember egyedi így a berögződések is egyediek viszont egyfajta hasonlóságot lehet felfedezni ki hol tart éppen a saját útján.

Vannak azok az emberek (nagy többség) akik nagyon merev szabályokat építettek ki maguk körül ezek a szabályok elsősorban mentális szinten figyelhetőek meg nem feltétlenül ilyen egyértelmű a fizikai megnyilvánulásban. Illetve megmutatkozik csak nagyon sokféleképpen valósulhat meg. Ebben az esetben az ember olyan mint egy cső ami körbe van zárva sötét falakkal és minden ami a falakon kívül történik az észrevehetetlen az illető számára. Az történik, hogy (általában nem tudatosan) elzárja maga elől az információt vagy másképpen megfogalmazva a lehetőségeket amelyek korlátlan számban állnak rendelkezésünkre. Általában az életben két vagy három dolog között döntünk ez is mutatja mennyire egysíkú a rendszerünk amit felépítettünk magunkat. Mindezt a félelem építi fel (vagy inkább le :)) bennünk korlátokat emelünk amin belül úgy érezzük, hogy biztonságban vagyunk mivel a félelemben élő ember biztonságra vágyik és a szabadságát a korlátlanságát felcseréli a falakra amely eleinte talán azt az érzetet kelti, hogy biztonságban vagyok de egy idő után pont ezek a falak fognak az elnyomóivá válni az egyénnek….lásd a társadalmunkat ahogy felépül (hierarchia, állam, iskola, törvények, külső szervek, hihetetlen függőség a külvilágtól, család) és lehetne sorolni…Ebben az esetben amikor a rajzolás lényegéről kezdek el beszélni valakinek akkor nagyon egyszerű mindenféle sallangoktól mentes egyszerűen megérthető fogalmakról beszélek. Ha valaki abban az állapotában van, hogy az elképzeléséhez tartania kell magát és nem szabad kiszakadnia a csőből akkor nehezebb dolga lesz mivel ez a fajta mechanizmus dolgozik benne nap mint nap és ez mindenben megnyilvánul. Nehéz új dolgokat ismereteket befogadnia egyáltalán menni az új az ismeretlen felé. Nem azért nem érti meg elméletben mert nincs azon a szellemi szinten (ami még egyszer hangsúlyozom nagyon egyszerű dolgok) hanem valójában nem a megértéssel van gond hanem a rugalmatlansággal (félelem) ami elzárja az információt, vagy ha az információ átmegy akkor a megvalósítást zárja ki, mivel ez azt jelentené, hogy a megszokott gondolkodásmódot (minták, berögződések) le lehet cserélni és nem történik tragédia belőle éppen ellenkezőleg új távlatok lehetőségek mutatkoznak meg. A rajzolásban nagyon konkrétan ez úgy valósul meg, hogy nem azt rajzolják amit pusztán egyértelműen látnak hanem a berögződés elszívja a figyelem egy részét és emiatt nem tudják elég pontosan megfigyelni ami előttük van.

Szóval ezek a meggyőződéseink és mintáink amiket az életben általában nem tudatosan használunk befolyással vannak mindenre amit csinálunk vagy mondunk vagy gondolunk de még az érzéseinkre is és így természetesen a rajzolás mint szellemi és fizikai cselekvés sem kivétel ez alól. Egy realisztikus rajz elkészítése nagyon rugalmas és szabad figyelmet igényel mivel azon a formán amit megfigyelünk végtelen számú összefüggés, pontok, vonalak, tónusok stb, találhatóak amelyeknek a megfigyelése és minél több nézőpontból való átlátása berögződésektől mentes szellemi energetikai pályákat igényel. Tehát a minták akadályoznak minket abban, hogy meglássuk a “valóságot” másképpen megfogalmazva, hogy észrevegyük egy forma lényeges részeit persze attól függően kinek milyen területen vannak merev meggyőződései. Vagy ha az illető látja a lényeges összefüggéseket a rajzban de mégsem rajzolja le a papírra akkor esetleg lehet egy olyan amiben jelenleg még sok ember benne van, hogy hárítja a külvilágot vagyis nem akarja észrevenni azt ami körbe veszi nem akar felelősséget vállalni azért ami kívül van. Így vagy nem látja, vagy amiért hárítja a felelősséget (külvilágot) nem azt rajzolja amit lát (nagyon fontos ezt megérteni, hogy ez nem tudatos viselkedés).

Egy kicsit konkrétabban például lehet olyan, hogy valaki olyan mintákat vett magára (gyerekkorba, család, iskola, külvilág, saját gondolatok stb.) ami azt mondja neki, hogy értéktelen és bármibe is kezd folyton balul sül el, nem jó semmire, nem ért semmihez ez egy elég gyakori jelenleg még. Ezek a berögződések hosszú idő alatt vagy akár egyszeri mélyebb érzelmi behatás következtében szilárdul meg az illetőben és válik észrevétlenül eggyé vele az ember. Egy álarc vagy ego ahogy mondani szoktuk amivel önmagával semmi gond nem lenne csak akkor okoz gondot ha teljes mértékben azonosulunk vele. Ebben az esetben azt hisszük mi vagyunk ezek a minták és itt jön a képbe például a rajzolás amikor megszólal a belső hang, hogy én nem vagyok jó semmire vagy nem tudok új dolgokat megtanulni, ügyetlen vagyok, nem tudok figyelni stb. és amikor elkezd rajzolni, rajzot tanulni valaki, akkor mivel, hogy azt gondolja az ember, hogy ez a minta ő maga és ha megváltoztatná vagy ledobná magáról akkor megsemmisülne vagy akkor még ez sem lenne, ezért bebizonyítja magának, hogy képtelen figyelni és meglátni a valóságot mivel ha meglátná sikerülne lerajzolni, ami sikert jelentene és ez egyet jelentene ennek az énjének az elengedésével. (Hangsúlyoznám még egyszer, hogy nem tudatos viselkedésről van szó).

Egy másik példa ha valakit sokszor leszúrtak gyerekkorban, hogy nem tudja megcsinálni és mindig beleszóltak, hogy mit hogyan kell csinálni vagy hogyan lehet csak meg csinálni mi a jó út és csak úgy lehet, illetve mielőtt a gyerek bármit is tapasztalhatott volna megtehette volna az első lépést a megtapasztalás felé a feladat megoldása felé már egyből közbe avatkoztak megcsinálták helyette vagy megmondták, hogyan lehet, akkor egy ilyen mintával felnőttként a rajzolásban a rajztanulás folyamatában magával azokkal az egyszerű vonalak megrajzolásával lesznek gondjai illetve, hogy meglássa a lényeget mivel benne az dolgozik, hogy semmit nem tud, sőt egy tapasztalásra váró gyerek szintjén van csak éppen ellenkezőleg egy gyerek nagyon nyitott és érdeklődő egy ilyen felnőtt viszont zárt és félelmekkel teli. Ebben a helyzetben a megvalósulás a megvalósítás nehézkes a figyelem használata nehézkes de nem reménytelen. Fel lehet fogni egy terápiának is a rajzolást amiben ezeket a blokkjaimat, félelmeimet oldom amelyek aztán lassan ként az életben is meg tudnak mutatkozni.

Érdekesen hangzik de valóban így működik mivel az ember bármit is csinál, vagy gondol és érez mindenhova magával viszi saját magát tehát mindenben megmutatkozik az, hogy Ő éppen milyen összetevőkből épül fel. Ha valaki másról beszélsz akkor is saját magadról beszélsz valójában saját magadat fejezed ki teljesen mindegy, hogy az információ milyen, mindenképpen rólad szól elsősorban.

Nem könnyű egyébként észrevenni ezeket a berögződéseket akár a rajzban ha megfigyelem az illetőt vagy más cselekvésekben. Mivel ezek a folyamatok nem úgy zajlanak, hogy reggel felébredsz és azt mondod na akkor ma egész nap zárkózott leszek és rugalmatlan és tisztában vagyok vele, hogy ez milyen kihatással van az életemre. Nem ez nem így történik minden ember a lehető legjobbra törekszik ahhoz képest ahol éppen jelenleg tart amilyen a tudatossági szintje. Pont ez a lényeg, hogy nem tudja hogyan működik (a tudatosság egy szintje) emiatt azt sem tudja megfigyelni, hogy ilyen vagy olyan folyamatok zajlanak benne. Ha tudná és átlátná, hogy ez a látszat ellenére nem előnyös számára akkor az ember természeténél fogva változtatna. Sok minden közre játszik itt még az elme programozástól (irányító hatalmak) kezdve igazából az egész társadalom egyfajta mesterséges álomban van ringatva amiből egy út van kifele és az pont az ellenkező irányba (befelé) található. Szóval amikor a tudatosság “alszik” akkor sötét van és a sötétben mit lát az ember maga körül hát sötétet és azt a következtetést vonja le, hogy ez a valóság ez az élet a világ. Ezt belülről tudom megváltoztatni kiemelem magamból a lényeget és felszínre hozom, ami majd megmutatja mi az ami kívül valóság és mi az ami illúzió. Az eszközünk a figyelem, amit bárhova irányíthatunk így olyan területekre is amitől eddig féltünk vagy elutasítottunk.

A berögződéseket így tudjuk észre venni és ez után ha úgy döntünk, hogy hátráltatnak minket vagy bármilyen más okunk van rá akkor meg tudjuk változtatni gyakorlással, ahogy a rajzolásban is nagyon fontos mint mindenben, tudatos gyakorlás, egy célzott irányba.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Ellenőrző kérdés: