A rajzolásról

Térből vagy képről rajzolás?

Ahogy a főoldalon is említettem a rajztanfolyam a valósághű ábrázolás látásmódjának az elméleti és gyakorlati alkalmazásáról szól. Ezen belül is a térből rajzolás kap nagyobb hangsúlyt a rajztanfolyamon. Fontos különbség, hogy egy rajzot térből vagy képről rajzolunk. A térből rajzoláshoz komplexebb figyelem szükséges emiatt jobban rávezet minket a figyelmünk használatára és irányítására. Aki tud térből rajzolni egy élethű arányos rajzot annak könnyebb dolga lesz amikor képről rajzol valamit. Más szempontból a térből rajzolás egy teljesen más élményt ad, mint ha képről rajzolunk. Tehát aki tud képről rajzolni az nem biztos, hogy tud térből is, viszont fordítva ez már nem igaz. Alapjában véve azt lehet mondani, hogy az “igazi” rajzolás eredetileg a térből rajzolás (illetve a képzeletből esetleg emlékezetből való rajzolás) hiszen régen nem voltak fényképező gépek illetve rögzített képek amelyekről le tudták volna másolni a képeket. Amikor már születtek olyan alkotások amiket térből vagy képzeletből alkottak akkor utána már minden bizonnyal voltak, olyanok akik ezeken a rajzokon festményeket gyakoroltak másolás útján. Ez a rajztanfolyam is főleg a térből rajzolással foglalkozik hiszen eredetileg ez az amit rajzolás alatt értünk.

A rajztanfolyam után…

Érdekesség, hogy ha megnézzük a rajztanfolyam után készült rajzokat akkor szinte csak olyan rajzokat találhatunk amelyek fotóról készültek. Ezzel szemben már a tanfolyamon is élethű térbeli rajzok tudtak születni amelyek otthoni önálló gyakorlás révén még életszerűbbé tudnának válni. Nyilván ez az egyéntől függ, hogy mit gyakorol a rajztanfolyam után. De, hogy miért választják mégis a legtöbben a képről rajzolást az valószínűleg azért lehet, mert a legtöbb résztvevő előképzettség nélkül végzi el a rajztanfolyamot, tehát korábbról nincs élménye a rajzolással kapcsolatban vagy nagyon régi és mondjuk az is negatív, így ebben az esetben a képről rajzolás is (pár nap alatt) egy hatalmas élményt és rácsodálkozást nyújt a résztvevőnek. Másrészről ebben a digitalizált világban ahol végtelen számú kép áll rendelkezésünkre és sok esetben ezek a képek sokkal szembetűnőbbek, mint amit a valóságunkban látunk. Illetve sokkal egyszerűbb kinyomtatni egy képet, mint találni egy jó témát, ezért gondolom, hogy sokaknak egyszerűbb ezt gyakorolni.

Példaképpen sokkal egyszerűbb kinyomtatni egy jó minőségű képet egy híres ember arcáról , mint megkérni egy ismerősünket aki nem annyira híres 🙂 , hogy üljön nekünk modellt. A képhez bármikor visszatérhetünk akár hetek hónapok múlva is ha valami miatt abba marad, illetve a kép rögzítettsége miatt nem kell sietnünk se vele. Az élő modellnél már ilyen értelemben nincs ilyen egyszerű dolgunk. Emiatt is érdekesebb viszont a térből rajzolás…átélni a folyamatot és aztán látni ahogy a papíron megjelenik az az élő ember vagy egy tárgy vagy bármilyen más forma.

Ezzel el is érkeztünk egy másik fontos összetevőjéhez a rajztanfolyamnak ami nem más, mint, hogy otthon önállóan is tudjon rajzolni aki elvégzi a tanfolyamot. Természetesen ahogy majd ezt lentebb kifejtem az, hogy ki milyen “szintet” ér el a rajztanfolyamon az nagyban saját magától függ. Viszont az otthoni gyakorlást illetően a legfontosabb, hogy elméletben megértsük a rajzolás lényegét és azt gyakorlatban kipróbáljuk megtapasztaljuk. Az, hogy a 4 nap alatt ki hova jut el, az a jelenlegi figyelmi állapotától függ és természetesen ez kihatással lesz arra is, hogy otthon honnan kell folytatnia a megkezdett gyakorlást.

Ami ezzel kapcsolatban a rajztanfolyamon lényeges nekünk, hogy nem mennyiséget rajzolunk hanem elmélyülünk a rajzunkba. Összességében kevés rajzot csinálunk de a rajzolás során befektetett és irányított figyelem és energia az ami sokkal nagyobb hasznunkra lesz a későbbiekben mint ha felületesen szem előtt tartanánk az eredmény hajszolását is. Ismerős lehet az életből, hogy állandóan rohanunk és soha nincs időnk megélni azt ami van, elmélyülni igazán és a legtöbb ember állandóan keres valamit, rohan valami után, eredményeket, célokat tűz ki egyfolytában anélkül, hogy észrevenné, hogy elvesztette a kapcsolatot saját magával. Meg lehetne állni és befelé figyelni, hogy igazán mit akarunk. Tényleg olyan fontos az a sok minden amit ott kívül kergetünk? Bizony ez az állapot megnyilvánul a rajzolásban is és ezért amire biztatom és amiben segítem a résztvevőket az, hogy bátran menjenek bele a rajzolásba az eredményeket, elvárásokat, megfeleléseket hátuk mögött hagyva. Persze a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű:) Viszont ha ez valamilyen mértékben megtörténik tehát mélyebbre sikerül menni, mint a mindennapokban akkor a rajzunkat illetően ez azt fogja jelenteni, hogy lesz egy megtapasztalásunk, hogy ha elmélyedünk akkor igenis képesek vagyunk lerajzolni azt amit magunk előtt látunk. Ezt a tapasztalatot nem lehet elvenni, kiirtani és otthon is elő fog jönni amikor önállóan le fogsz ülni rajzolni. Tudod magad önállóan fejleszteni gyakorlás és a tudatos megfigyelés által, persze ez nem azt jelenti, hogy új ismeretek már nem kellenek majd de a lényeg meglesz a rajzot illetően és ezzel fogsz tudni mit kezdeni. Ehhez hozzá kapcsolódik, hogy a rajztanfolyam után is szívesen segítek ha elakadnál vagy kérdésed lenne vagy csak szeretnéd megmutatni a rajzodat.

Képzeletből való rajzolás

Érdemes erről is beszélnünk egy kicsit mert ezen a téren is vannak félre értések tévhitek. Az, hogy valaki tud élethűen térből vagy képről rajzolni az nem jelenti azt, hogy az illető tud képzeletből is rajzolni. Sokan azt gondolják, hogy aki tud rajzolni az bármikor bárhol bármit lerajzol és, hogy fejből rajzolni ugyanolyan mintha térből vagy síkból rajzolnánk. A két dolog összefügghet de egymástól függetlenül is tud működni. Ahhoz, hogy képzeletből rajzolj nem feltétlenül kell tudnod térből rajzolni ( de előny) és fordítva is igaz ez az állítás. Nagyon jól ki tudja egészíteni egymást a két oldal és valójában nincs is sok különbség a kettő között pontosabban egy van ami nagyon meghatározó.

Ezen a rajztanfolyamon az élethű realisztikus térből és képről rajzolás látásmódjával ismerkedhetsz meg. Amikor valamit lerajzolsz amit magad előtt látsz, semmi mást nem csinálsz, mint lemásolod azt. Tehát a rajzolás ebben az értelemben másolás. Látok egy szép tájképet vagy egy város részletet és lemásolom.

A képzeletből való rajzolásnak az a fajtája amikor látsz egy képet a lelki szemeid előtt vagy elképzelsz valamit és szeretnéd azt papíron megörökíteni akkor is ugyanerről van szó. Ha végig gondolod a képzeleted képek sorozata amelyeket akár újra és újra fel tudsz idézni, tudod látni. Ebből kiindulva a kép(s)zeletből való rajzolás is másolás. Amiért ez mégis nehezebb az az, hogy a belső képeket nem látjuk olyan tisztán mint a külső képeket élőben vagy képről, illetve, hogy nagyon sok gondolatunk van amelyekhez mindhez képeket társítunk ha tudunk róla ha nem ha észre vesszük ezt ha nem. Tehát rajzolás szempontjából ugyanaz lenne a lényeg, hogy lemásoljuk a belső képet de mivel nem látjuk úgy ahogy a külső képeket, illetve a sok másik kép elvonja a figyelmünket ezért nehezebb. Ha valaki jól tudja koncentrálni a figyelmét a belső képre és megtanul térből vagy képről rajzolni akkor sokkal nagyobb eséllyel hamarabb meg fogja tudni tanulni, hogyan adja vissza azt amit bent lát. Tehát ha szeretnél képzeletből rajzolni akkor nem másképpen kell rajzolnod hanem gyakorolni azt, hogy mindig fel tudd idézni a lehető legvilágosabban azt a képet amit le akarsz rajzolni. Ebben nagy segítség lehet ha már tudsz térből rajzolni és viszonylag sok tapasztalatod van benne, mert akkor ezeket a tapasztalatokat fel tudod használni, kompenzálni tudod valamelyest azt, hogy a belső kép nem olyan tiszta. Persze gyakorlással a belső kép is tisztulni fog de ehhez sok gyakorlás szükséges. Amit még érdemes megemlíteni, hogy ha már tudsz térből rajzolni és nekifogsz a képzeletből való rajzolásnak akkor az elején valószínűleg nem olyan eredményeket fogsz kapni amikhez hozzá vagy szokva. Viszont itt nem szabad megállni hanem tovább kell gyakorolni és egyre ügyesebben vissza fogod tudni adni azt amit a képzeletedben látsz.

Egy másik módja lehet a képzeletből való rajzolásnak ha nincs igazán belső képünk arról amit szeretnénk csak egyszerűen elkezdünk rajzolni például az érzéseink alapján vagy egy belső kép alapján ami egyáltalán nem egyértelmű hanem csak halványan dereng valami. Aztán ahogy a vonalak kerülnek fel a papírra az alapján amit a papíron látunk különböző képek rajzolódhatnak ki előttünk akár ötletek formájában vagy elképzelések amelyeket aztán bele tudunk rajzolni. Úgymond az érzéseid a rögtönzött gondolati képeid tehát a jelen pillanat impulzusai által alkotsz valamit amiből bármi lehet ha nincs nagyon konkrét elképzelésed a végeredményről.

Még egyszer hangsúlyozom ezeket gyakorlással tudod fejleszteni amiben nagy segítséged lehet ha már élethűen tudsz térből rajzolni. Azt gondolom a legtöbb embernek érdemesebb, egyszerűbb először a térből rajzolással vagyis másolással kezdeni és ha van hozzá kedve akkor a későbbiekben áttérni a képzeletből vagy akár az emlékezetből való rajzolásra.

 

 Akkor ássunk egy kicsit mélyebbre a rajzolás területén…

A leggyakrabban feltett kérdés a rajztanfolyammal kapcsolatban, hogy valóban meg lehet tanulni 4 nap alatt rajzolni? Milyen egyszerű lenne azt mondani, hogy igen vagy nem de ezt a kérdést nem lehet ilyen egyszerűen megválaszolni. Ha mégis választanom kellene a két állítás közül (természetesen nem kell) akkor azt választanám, hogy “NEM” viszont a kis kapu az “IGEN” ott lenne mindvégig és bárki előtt nyitva állna.

Ha nagyon egyszerűen akarnék válaszolni akkor visszakérdeznék, hogy mikortól jelenthetjük ki azt, hogy valaki tud rajzolni…kinek mit jelent ez, kinek hol kezdődik ez a meghatározás. Ezzel kapcsolatban tehát a válaszom az, hogy amit a rajztanfolyam nyújtani tud de talán pontosabb megfogalmazás az, hogy amit a rajztanfolyamokon a résztvevők nagy része elért az megtekinthető képek formájában a rajztanfolyam galériájában. Itt mindenki döntse el saját maga ha szeretné meghatározni, hogy milyen rajztudást tükröznek ezek a rajzok. 4 nap alatt és a résztvevők 80% előképzettség nélkül jut el valami hasonló szintre. Mindenkinél más a fejlődés mértéke de erre a második válaszban térnék ki részletesebben.

A kérdésre a második válaszom ennél összetettebb. Egyrészt nem vagyunk egyformák emiatt nem lehet kijelenteni azt, hogy egy működő rendszer konkrétan milyen hatással lesz a benne részt vevő egyénekre. Lehet hasonló sok mindenkinél de lehet nagyon különböző is.

A másik dolog, hogy a résztvevők és a külső megfigyelők számára is úgy tűnik, hogy 4 nap alatt megtanul valaki rajzolni vagy eljut egy bizonyos szintre amit nagy fejlődésnek akár csodának élnek meg. Valójában már a tanfolyam előtt is képes mindenki azokra a rajzokra amelyeket a rajztanfolyamon megrajzol, csak éppen nem tudja hogyan valósítsa azt meg a gyakorlatban vagy olyan elképzelései vannak a rajzolásról, saját magáról amelyek esélyt sem adnak annak, hogy nekiálljon az illető rajzolni vagy ha neki áll akkor ezek a tévhitek berögződések a rajzolás lényegéről elterelik a figyelmét. Így a gyakorlatban általában a legtöbben pár próbálkozás után abbahagyják általában azt gondolva magukról, hogy nincs tehetségük a rajzhoz vagy ennyi amire képesek.

Ha mélyebbre megyünk a második válaszban akkor két fontos részre lehet bontani azt.

Figyelem

Az egyik a figyelem a koncentrációs képességünk amely 90% -át adja annak, hogy milyen minőségű mennyire élethű rajzot vagyunk képesek rajzolni. Az, hogy ki hogyan tudja irányítani a figyelmét, hogyan használja azt, ez egy nagyon összetett kérdés, nagy hatással van rá a környezetünk már a fogantatásunk pillanatától és aztán gyerekként milyen impulzusok érnek minket, melyek azok a területek amelyeket mozgatunk az életünkben, amelyek nincsenek beragadva, berozsdásodva egyáltalán milyen a gondolkodásmódunk, rugalmasak vagyunk-e vagy sem, vannak-e merev elképzeléseink az életről, amelyekhez keményen ragaszkodunk stb. A részletekben nem szeretnék itt belemenni mert nagyon sokféle hatás ér minket és ezekre a hatásokra reagálva alakítjuk ki a valóságról alkotott elképzelésünket, amely meglátszik a gondolkodásunkban az érzéseinkben ahogyan éljük az életünket és természetesen abban is hogy a figyelmünket hogyan tudjuk használni, irányítani. A figyelem energia, másképpen megfogalmazva azt is mondhatnám, hogy hogyan használod mozgatod az energiát. Kicsit mélyebben belemenvén az aggyal kapcsolatban az, hogy milyen reakcióid vannak és milyen érzéseid, gondolataid az meg fogja határozni azt, hogy milyen uralkodó energiapályák dominálnak az agyadban és a fizikai testedben. Mennyire milyen mértékben vagy képes összetett figyelemre, mennyire tudsz szelektálni, részleteket látni, mennyire vagy képes látni a szétválasztott részek közti kapcsolatokat, összefüggéseket, egyáltalán észreveszed-e a kapcsolatot a részek között, mennyire tudod egészében látni egyként az előtted lévő képet. Tehát amikor ott ülsz a forma előtt amit le akarsz rajzolni akkor maga az a forma abban a pillanatban számodra a valóság teljes egészében és neked erre a valóságra van egy figyelmi mintád, ahogy figyeled, ahogy átéled, ahogy látod a külvilágodat ugyanúgy ahogy az élet minden pillanatában megvan ez benned és emiatt kívülre is ezt vetíted. Az, hogy másokat hogyan látsz, hogyan reagálsz helyzetekre, hogyan éled azt meg, milyen érzések uralkodnak el rajtad hagyod-e az érzéseidet megnyilvánulni vagy elfojtod stb. Lehet, hogy furcsán hangzik számodra ez az egész de ezek a dolgok kihatással vannak arra, hogy mik azok amiket meg akarsz látni, amire hajlandó vagy odafigyelni melyek azok a részei az életednek amelyekbe belelátsz olyan dolgokat amelyek valójában nincsenek ott vagy csak szeretnéd, hogy úgy legyen,  melyek azok az érzések vagy berögződések gondolatok amelyek blokkolják azt, hogy meglásd a valóságot, ami minden pillanatban ott van előtted. Ha ezt most átfordítjuk a rajzolásra amikor egy formát figyelsz meg akkor szembe találkozhatunk ezekkel a belső sokszor nem tudatos folyamatainkkal és esélyünk van rá, hogy a rajzban gyakorlás és tudatosítás révén megváltoztassuk azokat.  Vannak olyan esetek akiknél egy-egy ilyen illúzió lebontása nagyon látványos tud lenni ami a rajzában mutatkozik meg a 4 nap alatt és vannak kemény diók is amelyeknek többször neki kell futnunk. Ha valósághű rajzra törekszünk akkor a rajzunk mindig visszajelez nekünk, hogy éppen abban a pillanatban mennyire sikerült belehelyezni a figyelmünket, tehát mennyire tudtunk jelen lenni és ténylegesen megfigyelni az előttünk lévő valóságot. Az, hogy valaki képes egy adott rajz megrajzolása során arra, hogy nagyrészt jelen legyen és ezáltal ezen időszak alatt leesnek róla azok a minták, sablonok, hitrendszerek, berögződések, elképzelések stb. az nem jelenti azt feltétlenül, hogy az illető varázsütésre megváltozott. Amikor kijön a rajzolás által megkövetelt mély figyelmi helyzetből ezek a rendszerek amelyek iránytói az életének helyet kapnak megint a mindennapokban. Az viszont  elmondható, hogy minél többször tartózkodik az ember a jelenben tudatosan annál inkább különbséget fog tudni tenni a között az állapot között amikor jelenben van és a valóságot adja magából mondhatnám, hogy kreatívan reagál a helyzetre vagy egyszerűen csak képes felmérni a helyzetet és tisztán látni, és a között az állapota között amikor programok  sémák szerint éli az életét illetve reagál egy helyzetre. Az egyik állapot amikor hatalmam van az életem irányítása felett a másik amikor nincs.

Tehát összefoglalva van egy alapcsomagod ami meg fog mutatkozni a rajzolásod során és ami meghatározza, hogy mennyire tudsz élethű rajzot készíteni. Természetesen ez a csomag változik illetve változtatható és lehet is látni nagyon szép változásokat amelyek lehetnek könnyedek is és nagyon nehézkesek is. Ha valaki a rajztanfolyam után rajzol rendszeresen és próbálja a figyelmét tudatosan használni akkor nagyon sokat tanulhat önmagáról, illetve változhat vagy pontosabban változtathat az észrevett fülön csípett programokon amelyek irányítják az élet bizonyos területein. Az egész az elmélyülésen a figyelmi állapotunkon múlik amely révén észre vehetjük mi miért történik velünk.

Gyakorlás

 

A másik része a gyakorlati megvalósítás ami nagyon egyszerű tényeken alapszik, mondhatnám, hogy a valós reális tényekre mutat rá. Ehhez kapcsolódnak a tévhitek és berögződések elhagyása mivel ha képes vagy a lényeget meglátni a lényegtelen információk elhalványulnak körülötted. Ennek fontos része annak megtapasztalása, hogy a gyakorlatban hogyan alakul ki egy rajz milyen folyamaton megy keresztül amíg eléri végleges állapotát. A realisztikus rajzolás közbeni figyelmi állapot annyira leegyszerűsíti a külvilágot amit megfigyelsz és annyira nyilvánvalóvá teszi, hogy ehhez az állapothoz meg kell abban a pillanatban szabadulnunk mindenféle vagy minél több elképzeléstől amit magunkban hordozunk a külvilággal és magunkkal kapcsolatban. Tehát azt lehet mondani, hogy pont az egyszerűség az ami bonyodalmat okoz, illetve ezt tapasztaltam elég gyakran a résztvevőkön.

A gyakorlás azért nagyon fontos, hogy megtapasztaljuk azt, hogy a folyamat működőképes és ha ezt a saját bőrünkön érezzük akkor a korábbi elképzelésinket könnyedén el tudjuk hagyni és a legjobb esetben nem is helyettesítjük újjal hanem csak bízunk a figyelmünkben és reagálunk az előttünk kialakuló képre, úgy a mindennapi életben mint a rajzolásban is. Ez rugalmasságot ad ami lazasággal párosul ami könnyedséghez vezet ami felszabaduláshoz ami pedig szabadsághoz. 🙂

Részletesebben belemenve a gyakorlati részbe a rajzolás semmi másról nem szól csak vonalak húzogatásáról a papíron, ezt a legtöbben elfogadják de ennek ellenére mégsem látják ennek a lényegét. Mivel jönnek azok a berögződések, hogy “oké de ettől függetlenül én még nem tudok rajzolni.” Vagy a másik, hogy “értem a lényeget de hogyan fogom megrajzolni a papírra?” Amikor ilyen kérdéseket tesznek fel vagy gondolnak magukban akkor tudom, hogy valószínűleg nem teljesen látja a lényeget illetve nincs még benne tapasztalata vagy éppen ellenkezőleg van tapasztalat de negatív élménnyel társítva ami kétségessé teszi azt, hogy ebből mi fog kisülni.

Tehát a lényeg, hogy a gyakorlatban nagyon egyszerű dolgokat kell véghez vinni és fontos ebben az, hogy ezt megtapasztaljuk. Ezzel a tapasztalattal a zsebünkben teljesen másképpen fogunk tekinteni a rajzolásra.

Ha a fentebb leírt sorok helytállóak akkor miért van az, hogy egyáltalán úgy tekintünk a rajzolásra mintha az valami csoda lenne vagy legalább is azt gondoljuk, hogy az emberiség kisebb részének van hozzá tehetsége, készsége. Az emberek jelenleg szeretnek ráaggatni címkéket elképzeléseket dolgokra amelyeket nem ismernek, ahelyett, hogy belevágnának mint egy kalandba amelytől nem valamilyen eredményt várnak hanem teljesen nyitva hagyják a megtapasztalás lehetőségeit, hogy aztán tényleges következtetéseket tudjanak levonni és ezek alapján döntéseket hozni. Amit nem ismerünk attól általában félünk, vagy nem veszünk róla tudomást, így könnyen elfogadnunk téves elképzeléseket az adott témával kapcsolatban. Visszatérve a rajzoláshoz ez úgy néz ki, hogy a gyerekek nagy része rajzol valahogy ösztönösen próbálja a látottakat vizuálisan visszaadni. Aztán a későbbiek során a legtöbben abbahagyják a rajzolást akár egy vagy több negatív élmény vagy vélemény miatt, akár a külső tényezők miatt stb. A lényeg, hogy abbamarad elég korán és emiatt nem tud eljutni vagy inkább elmélyedni egy olyan szintre a történet amelyben meg tudjuk tapasztalni és megérteni az egész lényegét ami nagyon egyszerű. Emiatt elfogadjuk azokat az általános elképzeléseket, hogy a rajzoláshoz tehetség kell, születni kell rá, készség kell hozzá, adottság, gének és ki tudja még mi mindent kitalálunk. Nos ha a gyerek nem hagyná abba a rajzolást akkor önmagától eljutna egy olyan szintre, hogy vissza tudja adni rajzban a külvilágot legyen szó bármiről. Ehhez az is szükséges, hogy eleinte örömből aztán érdeklődés szintjén (mint egy kutatva azt, hogy hogyan tudja visszatükrözni még élethűbben amit lát) rajzoljon ne pedig azért, hogy megdicsérjék vagy megfeleljen az elvárásoknak a rajz. Ez görcsössé teszi az egész folyamatot és blokkokat okoz a figyelem irányításában.

Összességében a nem tudás a gyakorlat a tapasztalás hiánya olyan tévképzeteket generál a rajzolásról ami nagyban megnehezíti annak tanulását ezek után a már meglévő berögzült programok elképzelések megléte miatt.

A gyakorlás akkor a leghatékonyabb ha a rajzoló aki még tanulja a rajzolást tudja, hogy a gyakorlás során mire kell figyelnie és, hogy a rajzolás során fog fejlődni a figyelme és ezáltal egyre élethűbb pontosabb rajzot képes csinálni. Ellentétben azzal amikor úgy állunk neki, hogy na van-e hozzá tehetségünk vagy sem és ezzel párhuzamosan mondjuk még különböző tévhitek vagy korábbi berögződések nehezítik a figyelmünk irányítását. Ez utóbbi hozzáállással nagyon nehéz megfejtenünk a rajzolás lényegét és a legtöbben az elején pár próbálkozás után abba is hagyják megállapítva, hogy ehhez nincs tehetségük, miközben a valóság az, hogy a tudatlanság a rajzolás folyamatával kapcsolatban az ami akadályozza a fejlődés folyamatát.

Figyelem, gyakorlás és tévhitek a rajzolással kapcsolatban ez a 3 dolog ami nagy szerepet játszik.

Fentebb már beszéltünk a tévhitekről de ezzel kapcsolatban nem lehet elégszer és mindenre kiterjedően írni hiszen ahány féle ember annyiféle elképzelés létezik persze ezen belül nagyon sok hasonló séma figyelhető meg.

Egy általános észrevétel a tévhitekkel berögződésekkel, programokkal kapcsolatban, hogy amikor rajztanfolyamon észreveszem valakinek a rajza egy részén, hogy az a vonal amit megrajzolt nagyon más, mint ami előtte van és felhívom erre a figyelmét és aztán ő is megnézi amit mondok és egyetért azzal amit megállapítottam (tehát ő is látja) és ezek után megkérdezem, hogy miért nem úgy rajzolta ahogy látja (itt most nagy eltérésről van szó tehát példaképpen egy egyenes vonalat mondjuk teljesen ívesnek görbének rajzolnak) akkor sok esetben nem tudják megmondani és ezek után számukra is nagyon elgondolkodtató, hogy miért rajzolt teljesen mást mint amit lát. Persze az emberi elme nagyon kreatív tud lenni ha a felelősség alól kell kibújni és különböző válaszok tudnak születni. Az egyik gyakori, hogy ő látja ami előtte van és meg tudja figyelni de nem tudja a papíron vissza adni.

A rajzolás 90%-ban a figyelmünkön múlik ami a szemünkhöz köthető ebben az esetben és nincs köze a kezünkhöz. A kezünk azt fogja lerajzolni amit látunk vagyis amit az agyunkon keresztül mint információt küldünk neki és az átalakul pontosan vagy nagyon megközelítőleg azzá a vonallá amit megfigyeltünk. Na most amikor nem figyelünk eléggé vagy a gondolatainkban vagyunk akkor a gondolatainkat fogjuk közvetíteni a kezünk felé még ha nem is tudunk róla. Amikor gondolkodunk képeket látunk még ha nem is vagyunk ennek tudatában és a képek a fejünkben információk a kezünk felé, hogy ezt kell rajzolnod. Amikor a figyelmed révén olyan mélyre mész a jelenben a figyelmed irányításában, hogy megszűnik a gondolkodás akkor az információ amit a kéz felé küldesz az agyon keresztül az nagyon nagy hasonlósággal az lesz amit tényleg látsz is magad előtt.

Tehát valójában mindenki “jól” lát csak különböző elképzelések és berögződések (amelyek gondolat vagyis képek formájában élnek bennünk és jelennek meg az adott pillanatban amikor papírra akarjuk rajzolni a megfigyelésünket) eltorzítják a valóságunkat. Viszont ha mélyen figyelsz akkor ezeken a berögződéseken át látsz és meglátod a valóságot és a kezed is ekkor azt rajzolja ami ott van előtted. Nem egyszerű dolog ez mert nagyon résen kell lenned, viszont éppen ebben tud segíteni például a realisztikus rajzolás, hogy a figyelmed irányítását elmélyítését az összefüggések meglátást és mindent ami ehhez kapcsolódik fejleszd. Illetve ez a meghatározás így nem helytálló hiszen nem fejlődnöd kell, hanem letisztítanod magad a rád rakódott programoktól. Persze amikor valaki nem látja át ezt a folyamatot akkor fejlődésnek élheti meg.

Összességében a rajztanfolyamon nem rajzolni tanulsz elsősorban. A rajz a papírodon csak a megnyilvánulása annak, mennyire vagy hajlandó meglátni a valóságot ami körbevesz és ami természetesen belőled fakad.

Ez egy érdekes dolog, hogy mennyire vagyunk hajlandóak meglátni azt ami körbe vesz minket másképpen azt ami bennünk van. Értelmetlenül hangozhat ez a kifejezés hiszen ki az az elvetemült aki nem akarja látni a valóságot. Hát azt kell mondjam, hogy mi emberek jelenleg azok az elvetemültek vagyunk.

Az egész abból indul ki, hogy egész gyerekkorunktól fogva sőt már a fogantatás pillanatában is azt látjuk érzékeljük és szívjuk mélyen magunkba, hogy a felelősséget el kell hárítani magunkról. A szüleinktől a társadalmunkból az egész külvilágból ez sugárzik egy nagyon erős minta vagy program amit magunkba építünk. Természetesen vannak szintek ebben is, hogy ki mennyire milyen mértékben de nagyon ritka még ma az olyan ember aki teljes mértékben vállalja a felelősséget az életéért. A Föld népességéből egy kis maroknyi ember talán. Ez természetesen globálisan is megmutatkozik abban, hogy mások döntenek helyettünk az életünk irányításáról (törvények , kormányok, más emberek stb.)

Ebbe mélyebben nem mennék most bele mert nekünk most a lényeg a felelősség elhárítása. Ami a gyakorlatban azt eredményezi, hogy ha bármilyen helyzettel találkozunk szembe az életben ami természetesen hatással van ránk érzelmileg is és gondolatilag is akkor azt az érzelmet amit akkor érzünk (ezek olyan érzelmek amelyeket nem szeretnénk érezni) elutasítjuk másképpen megfogalmazva nem vállaljuk azért a felelősséget amit érzünk hanem elkezdjük érte okolni a másikat. Ismerős lehet azt gondolom ez a saját életünkben is és teljesen jogosnak érezzük amikor azt mondjuk, hogy a másik megbántott vagy valami olyat tett ami nekünk nem tetszett és emiatt kellemetlen érzésünk támadt. Természetesen hatással vagyunk egymásra, hogyha szeretettel nézek valakire azt meg fogja érezni vagy ellenkezőleg ha gyűlölettel azt is. Viszont elfelejtjük azt, hogy amit magamban én érzek azért az érzésért én vagyok felelős elsősorban annak ellenére, hogy különböző hatások érnek kívülről. Az én felelősségem, hogy meg tudom-e figyelni a bennem kialakuló érzést és mit kezdek ezzel az érzéssel, gondolattal. Pláne ha még azt is hozzáteszem, hogy a külvilágunkban kialakuló tapasztalatokat mi magunk teremtjük meg az érzéseink és gondolkozásunk által, legyen szó bármiről.

Nem normális dolog hibáztatni azért valakit amit én magamban érzek, gondold ezt végig. Szóval a felelősség elhárítása az érzelmeink felvállalásában is meg nyilvánul, nem az én felelősségem az amit érzek csak éppen nem mondjuk így ki nyíltan. Pedig mennyire nyilvánvaló éppen az ellenkezője. Visszatérve abból ahonnan kiindult ez a gondolat az az, hogy nem vagyunk hajlandóan meglátni a valóságot. A valóság nagyon egyszerű és nagyon nyilvánvaló akár a rajzolásban de ha nekünk az a mintánk az életben, hogy minden de legalább is a legtöbb dolog nem a mi felelősségünk (véletlen, szerencse, mások, család, sors, angyalok, istenek, mesterek, pénz, univerzum, testünk, munkánk, stb. ezekre mindre hárítjuk a felelősséget) az életben akkor nem leszünk hajlandóak meglátni a valóságot és illúziók végtelen tengerében éljük le az életünket. Az élet minél több területén el kezded tényelegesen felvállalni a felelősséget ezzel párhuzamosan fog egyre jobban kitisztulni és egyszerűsödni a kép amit magad előtt látsz.

Egy pár szót tényleg csak röviden arról is, hogy mi az, hogy felelősség mert mivel nem vállaljuk fel ebből adódik, hogy hogyan is tudhatnánk mit jelent az. Illetve amilyen mértékben vállalod olyan mértékben érzed és tudod mit jelent ez. Tényleg nagyon egyszerűen a felelősség az amikor minden körülmények között történjen bármi vállalod a felelősséget azért ami körbe vesz vagy benned történik (a kettő ugyanaz) tehát nem okolsz mást vagy nem okolod a külvilágot ez nem csak személy lehet hanem élethelyzet, állam, isten…tényleg bármi. Amikor ezt meg tudod élni a gyakorlatban tehát nem csak elméletben (persze ott kezdődik a dolog) akkor a figyelmedet a külvilágról befelé tudod irányítani vagy pedig marad a külvilágban de nem okolás, hibáztatásképpen hanem, hogy megfigyeld mi az a helyzet amiben vagy (ilyenkor tiszta a kép mert nem hibáztatsz, másképpen megfogalmazva nem hazudsz magadnak). Ezzel párhuzamosan meg tudod figyelni milyen érzések, gondolatok azok amelyek révén ilyen képet teremtek az életembe. Óriási minőségbeli változás a világodban amikor így kezdesz el tekinteni az életre. Rengeteg energiád felszabadul hiszen a másoktól való függés (a kapcsolatok 95% ilyen) nem más, mint energiapályák amelyeken keresztül megcsapoljuk egymást mintegy marakodva az energián ami abból a tévhitből van, hogy nincs elég 🙂 . Ellentétben azzal amikor igazi kapcsolódásról beszélünk ami nem elvárásokra hanem a két egész lény teljes szabadságára és felelősségére épül.

Visszakanyarodva a rajzoláshoz mivel nincs mintánk a felelősség felvállalására, sőt éppen ellenkezőleg olyan program fut bennünk ami hárítja azt, tehát nem akarjuk elismerni a külvilágunkat a belső világunk kivetülésének, ilyenkor a saját teremtésünket utasítjuk el, ezért amikor valaki leül rajzolni és ott van előtte teljes valójában egy forma minden részletével, összefüggéseivel, vonalaival, mindennel együtt akkor elkezd dolgozni ez a program. Ugyanúgy fut, mint bármikor máskor az életben. Bár látod a vonalakat az összefüggéseket mindent de mégsem veszed észre őket vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem akarod (nem engedi a program) meglátni őket. Így kanyarodtunk vissza oda, hogy nem vagy hajlandó meglátni azt ami körbe vesz. Egy lehetséges megoldás, hogy a ködben bekapcsolod a ködlámpát és ahogy erősíted a fényét annál tisztább lesz a kép. A figyelmed (ködlámpa) a kulcs amit senki nem tud elvenni tőled csak meg kell tanulnod belevinni ezekbe a programokba (köd).

Természetesen ezek a minták ahogy kondicionálva lettünk itt létünk alatt mindenben megmutatkozik ezért lehet megfigyelni ezt rajzolás közben is.

Ha bármilyen hozzáfűzni valód van, vagy kérdésed, észrevételed akkor keress bátran!