A formák közötti formák rajzolása

Terek amelyeket nem biztos, hogy annyira megfigyelünk.

Vannak a minket körülvevő formák amikre rajzolás közben figyelni szoktunk. Például ha rajzolunk egy kezet akkor az ujjakra figyelünk ha egy tárgyat akkor magát a tárgyat figyeljük. Viszont kevesebb figyelmet fordítunk például az ujjak közötti “üres” terek megrajzolására vagy a tárgyakat összekötő körbe vevő levegőre, térre, formára, negatív térre stb. Sok féle képpen nevezhetjük ezeket a formákat.

Itt egy kis ábra ami mutatja, hogy mire is gondolok. A fehér részek az “üres” formák a fekete részek maga a szék pedig a “teli” forma.

 “üres” terek székrajznál

Miért jó rajzolás közben figyelni az “üres” formákat?

Több oka is van de a legfontosabb dolog az, hogy amikor térből rajzolunk (fontos hozzátenni, hogy elsősorban térből rajzolásnál segítenek a negatív terek) ezeket a tereket ha mélyen megfigyeljük, akkor észre lehet venni, hogy síknak látjuk más szóval 2 dimenziósnak. Ez meg könnyíti ezen formák lerajzolását hiszen olyan mintha egy fotóról másolnánk le a vonalakat amiket látunk. Mivel a felület is sík amire rajzolunk ezért könnyebb dolgunk van ha a lerajzolandó forma is síkban van. Ezért is könnyebb képről rajzolni.

Na most ezeket az üres tereket is könnyen síkban tudjuk látni és innen kezdve ha ez a látásmód megvan akkor csak annyi a dolgunk, hogy a vonalakat amikből az adott forma összeáll a lehető legpontosabban felrajzoljuk.

Egyértelmű ha bármelyik oldalt megrajzoljuk megkapjuk a másikat. Tehát amikor rajzolok egy fát és rajzolom az ágait akkor az ágak közti tereket is ki fogom az ágak megrajzolásával rajzolni ha tudok róla ha nem ha figyelek rájuk ha nem. Természetesen fordítva is igaz. A különbség annyi, hogy a negatív tereket síkban tudjuk könnyen látni, míg a pozitív formákat inkább térben érzékeljük. Ezért tud segítség lenni ha tudatosan figyelünk ezekre az üres terekre is.

A két oldal harmóniája.

A másik fontos dolog, hogy a világunk ahogyan érzékeljük ebben a kettősségben létezik számunkra amíg a figyelmünket át nem állítjuk másik nézőpontba. Ezen belül is a két oldal a két pólus érzékelésében is van eltérés hiszen a legtöbben a pozitív formákat vesszük észre legjobban bárhol vagyunk. Ha például megyünk az utcán az embereket a tárgyakat figyeljük ha bemegyünk egy szobába az embereket a tárgyakat vesszük észre inkább, ha beszélgetünk valakivel akkor a szemünkkel a testre koncentrálunk. Miközben a tárgyakat és “teli” formákat, embereket ugyanaz a tér köti össze, ugyanaz a levegő ölel körbe mindenkit és ahhoz, hogy megnyilvánuljunk ebben a térben abban a formában amiben vagyunk ugyanolyan fontos a negatív tér is, hogy létezzen.

Tehát ha tudatosan figyelünk a térre ami összeköt minket egészen másképpen érzékelhetjük a minket körülvevő világot vagy ahogy eddig a világot gondoltuk, hogy felépül. Minden a figyelmed fókuszálásától függ, hogy honnan hova, mire irányítod. Felfedezhetjük, hogy a tér összeköt (és el is választ, nézőpont kérdése) minket és csak a magunkról alkotott személyiség kép (ego) az ami az elválasztottság érzését a külön állóságot okozza, pontosan azért mert a figyelmünkkel nagyon erősen tápláljuk (energiával látjuk el) a személyiségünket és nagyon “erősen” de igazából “kevesebbnek, gyengébbnek” éljük meg ilyen értelemben önmagunkat.  A fejünkben létezik egy kép arról, hogy kik vagyunk a nevünkkel együtt a múltunkkal és a jövőnkkel egyben de leginkább érzések és gondolatok hullámformája vagyunk amelyek úgy cikáznak bennünk és körülöttünk, mint vihar csapkodta tenger víz ami persze a mélyben nyugodt és békés.

Szóval ha több figyelmet fordítunk a negatív terek érzékelésére akkor a látásunk érzékelésünk teljesebbé válik. Ezek a formák éppen úgy most is ott vannak körülöttünk és látjuk is őket de nem figyelünk rájuk eléggé ezért nem látjuk, hogy összekötnek minket a gondolatok az érzések a tér a levegő stb. Az egység megfigyelés kérdése, amit ezután képesek vagyunk érzékelni és élni is. A szétválasztottság érzése a figyelem hiánya illetve egyoldalúsága.

Mikor megszűnik a két pólus.

A rajzolásban mindkét oldal figyelése a teljességhez a teljes kép meglátásához vezet más szóval minél többet látsz annál több mindent tudsz megfigyelni és mivel a rajzolás a figyelmedről szól ezért a rajzod sokkal élethűbb pontosabb tud lenni. Figyeld a részleteket és lásd meg az egészet és végül ne szedd darabokra az elméddel az egyes részeket csak a figyelmeddel ami nem fűz a formákhoz szavakat, véleményt, megtanult információt az adott formáról amit rajzolsz. Egy idő után nem lesz rész és egész csak a rajzolás a figyelem állapota amikor már az elméden (szavakon, gondolatokon) túllépsz rajzolás közben. Úgy látod a formákat mintha most látnád először ami ha belegondolsz igaz is mert minden forma és pillanat egyedi, csak amiért ezt nem látjuk az a megtanult előre legyártott vagy utólag levont következtetések amelyeket magunkra veszünk mint egy koszos szemüveget amin keresztül megszűrve látjuk a külvilágot.

Kreativitás és rugalmasság.

Rajzolás közben vagy az élet bármilyen helyzetében a kreativitásodat éled ha rugalmas tudsz maradni és nem előre elgondolt megtapasztalt sémák szerint rajzolsz vagy cselekedsz. A dolgok újra és újra jól bevált alkalmazását biztonságosnak érzékelhetjük pontosan a bizonytalanságunk miatt, hiszen félünk a változástól az újtól. Persze emellett panaszkodhatunk is hogy olyan unalmas az élet és egyhangú stb. Legyél nyitott arra, hogy az adott forma amit éppen rajzolsz mutassa neked az utat, hogy honnan kezded, hogy mire figyelsz éppen az adott résznél (negatív terek, vagy pozitív forma, mind kettő stb.) ahogy az életben is a helyzetre reagálj ne csak reagálj ahogy gondolod vagy tanultad.

Tehát összefoglalva a negatív terek rajzolása figyelése megkönnyítheti az adott forma meglátását és ezért a lerajzolását is egyrészt teljesebb képet kapunk, másrészt ezeket a tereket síkban látjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Ellenőrző kérdés: